Ez a játék is kiválóan alkalmas, egy társadalom , és személyeinek adott kori morálját leképezni. Stratégia?Igaz de azt lehet kulturáltan tenni és lehet (élősködve), másokat letiporva .Mindenből lehet tanulni még a rossz példákból is, akinek egy kis esze is van, és morálja azonnal láthatja az utat maga előtt .A tiéd mi ?
Az én utam? Ez egy jó kérdés!
Elég változatosra sikeredett. Az elején (hajdanán), mivel még nem volt nevezetesem terméket termeltem, mert így tudtam olyan nevezetesek rajzaihoz és termékeihez jutni, melyeket szerettem volna idejekorán megszerezni. Én is beleestem abba a hibába, hogy leszegett fejjel csak faltam a kilométereket. Végig jártam a szamárlétrát. Volt építőtársam, akivel idővel egymás nevezeteseibe pakoltunk helyezéstől függetlenül, majd beszálltam 10 - 20 - 25 - 50 Forgés építőcsoportokba, bízva az esetleges nagyobb nyereményben. Ezek felesleges és hamvába holt ötletek voltak, de valahol mégiscsak el kellett kezdeni
Mivel akkoriban még nem volt ennyi Event épület, így a velem egy korban tartózkodó játékostársaim többnyire a termelő épületeim termékeit "fölözték" le hadisarc gyanánt. Nem esett túl jól! Nem volt kellemes nap mint nap szembesülni a szomszédjaim "kedveskedésével"! Ezért mikor már volt termelő nevezetesem (Bábel, Alexandria stb.), akkor áttértem a városom védelmére, és közben a fogadóm fejlesztettem ezerrel, hogy minél több éhes és szomjas barátot (akkor még 80 volt a max.) tudjak vendégül látni! Mindenkit válogatás nélkül támogattam, eszem ágában sem volt a szomszédok zargatása. Mégis jöttek, győztek és vitték amit tudtak. Volt akit sikerült meggyőzni (nem is keveset) arról, hogy több haszna van a barátságomnak, mint az alkalomszerűen néhanapján megszerezhető csekély jutalomnak. Aktív barátaimnak köszönhetően ráadásul az épületeim támogatása (fosztás elleni védelme) részben megoldott volt.
Senkinél nem követelőztem, senkit nem sértegettem, talán ennek köszönhető az, hogy tanácsokkal, ötletekkel is támogattak. Így tudtam meg, hogy szinte teljesen felesleges a város védelmére pazarolnom az erőforrásaimat, mert aki kicsit is jobb játékos, az úgy megy át rajta, mint forró kés a vajon! És ha időben és rendszeresen begyűjtöm a javaimat, akkor nem tudnak tőlem elvinni semmit, vagy alig valamit, az meg hogy megtámadtak és legyőztek, nekem, mint védőnek nem okoztak vele kárt! Kapott érte pontot és ennyi. Nem kell vele foglalkozni.
Mivel azért valamit mégis csak kellett kezdenem a felszabadult területtel, épültek a laktanyák. Akkoriban még fogalmam sem volt az Alcatraz fontosságáról. De miután azt is sikerült megszereznem, már a laktanyák száma is lecsökkent.
Közben persze rengeteget olvastam, különböző fórumokat bújtam, hogy jobb és erősebb játékos lehessek. Jött egy akkori bölcs céhtársam (áldassék a neve), aki felhívta a figyelmem az esztelen rohanás következményére. Az egy dolog, hogy folyamatosan kócos lesz a hajam, de sosem leszek elég erős az adott korban, szenvedés és kínlódás lesz a sorsom, kiégek és fásultan abbahagyom a játékot, mert nem lesz sikerélményem.
Változtattam ismét a stratégiámon, nyomtam egy aszfalt szaggató padlóféket, és megálltam. Új tervet készítettem, hogy mikor és milyen körülmények együttállásánál lépek kort. És mivel szerettem volna izgalmasabbá és érdekesebbé tenni a saját játékom, én is elkezdtem agyusztálni, abajgatni a szomszédjaim. Eleinte manuálisan, majd ahogy jöttek a győzelmek, a sikerek, egyre bátrabban toltam automatán.
Jött az újabb jótanács, ha már átjutottam a védelmen, miért nem gyűjtöm be az engem megillető, a győzelmemért járó jussom? Ekkor éreztem rá a vadászat valódi ízére, hogy nem csak úgy összevissza, adhoc csapok le egy-egy épületre, hanem próbálom a lehető legjobbat kiválasztani a lehetőségek tárházából. Épp ezért van egy szint, ami alá igyekszem nem leereszkedni, de persze én is belefutok néha olyanba, amire nem vagyok túl büszke, de ez van
A következő lépcsőfok a szomszédok nevezetesének kéretlen pakolása, kisebb-nagyobb nyereség reményében, amit én a matematika elvén közelítek meg. Tehát, úgy és akkor pakolok oda, ha az nekem megéri. És csakis akkor tudok oda beszemtelenkedni, ha valaki hibázott! Esetleg a tulaj nem védte be a helyeket, vagy olyankor nyitott mikor nem volt kéznél segítő, de olyan is volt, hogy a támogató számolta el magát, vagy pedig visszatérőzött, és így apránként tette csak be a Forge pontjait, én pedig jókor voltam jóhelyen.
De mindig igyekszem a játékszabályzat szellemében játszani és kerülöm a tiltott szerek használatát! Mindig, mindenkivel kulturáltan társalgok, a barátaimnál csak engedéllyel építkezem, céhen belül pedig maximális bárka bónusszal, önzetlenül fejlesztem társaim épületét.
Aki kéri és igényt tart rá, annak mesélek a kacskaringós életutamról és segítem tanácsaimmal, ötleteimmel, Forge pontjaimmal. Nem az a típus vagyok, aki a "Ki nevet a végén" játékban megharagszik azért, mert leütik a bábúját, de én sem esem kétségbe, ha lehetőségem adódik hasonló eset kapcsán, és döntenem kell, hogy ütök vagy inkább másik bábúval lépek, hogy elkerüljem a "rossz fej" titulust!
Teljesen felesleges a másikra mutogatni, mert mindenki úgy játszik, ahogy akar a játékleírás keretein belül. Nincs értelme senkit sem ilyen-olyan jelzőkkel ellátni! Van akinek kevesebb ideje, van akinek több ideje jut erre a játékra, így a stratégiák is különbözőek, és az hogy valaki megtámadja és "kifosztja" a szomszédja egyik épületét, a játék velejárója, ezzel együtt kell élni, ezzel számolni kell. Ez egy olyan lehetőség, amivel előre lehet és kell is kalkulálni.
És pont ugyanilyen a nevezetesek építése is, az hogy valaki nem pakol máshoz, az nem jelenti azt, hogy hozzá sem fognak! Ez egy ilyen játék. Gondolkodni, tervezni és figyelni kell! És ha valakinél olyan történik, amire nem számított, nem kalkulált vele, az nem az elkövető hibája, hanem az övé, mert nem gondolkodott két lépéssel előbbre.
Aki ebben a játékban falakat, korlátokat akar felhúzni, annak azt tudom mondani, hogy rossz helyen tartózkodik, mert ez nem az a játék!
Amit te javasoltál, az pont ennek a játéknak sava-borsát venné el és tenné ráadásul unalmassá is.
Ez nem egy olyan naponta egyszer 5 percre beugrok játék! Aktív jelenlétet igénylő, úgy is mondhatnám, hogy pici fanatizmust, de mindenképpen rákattanást kívánó, folyamatos időtöltést óhajtó szórakozási forma!
Ilyen vagyok, ez vagyok én! Lehet szeretni, és lehet utálni is a cselekedeteimért, de minden lépésem a saját magam szórakoztatására, a lehetőségeim kiaknázására és a tudásom pallérozására irányul!
