Tehát ha látom, hogy valaki online van a céhemből, akkor 5 perc múlva azt is tudom, hogy mit evett reggelire?
A játék fejlesztői, a support és a többi bennfentes ember most is lát dolgokat minden játékosról.
Értem, hogy van nálatok paranoia (ami amúgy az életben még jogos is, mert tényleg durva dolgok mennek a világban), de ne keverjük már össze a szezont a fazonnal.
A lényeg, hogy akiről akarsz tudni bármit, most is megtudhatod, legalább is sokakról. És ha már tudod, akkor azonnal épp ugyanaz az itteni állapotjelző, mint a közösségi médiában lévő, hiszen tudod ki van az azonosító mögött. Ettől a ponttól nem én mosom össze, hanem a két dolog egy és ugyanaz. És attól, hogy valaki van olyan "bolond", hogy kiadja a személyazonosságát egy játékban, mert óvatlan, pár ingyen gyémántért kommentel mondjuk, vagy itt bárkinek elárul magáról bármit, aki aztán tovább adhatja 3. félnek is a szenzitív információt, pl., hogy hol dolgozik az illető, attól még nem kell egyből azt is tudni az ilyen óvatlan játékosokról, hogy egy adott pillanatban mit csinálnak, játszanak e éppen. Ebben semmi paranoia nincs. Az anonimitás illúzió, legalább is, ha nem óvatos az ember, és mint láthatjuk, sokan nem óvatosak.
Azt segíts megértenem, hogy Neked miért olyan fontos, hogy olyanokról tudd, hogy fent vannak, akik ezt NEM akarják Veled tudatni? Valójában nem kellene megértened sem, hogy én miért nem akarom, csak elfogadnod, és maximum egy önkéntes rendszerben gondolkodnod, még akkor is, ha Te ezt paranoiának látod.
Őszintén megmondom, hogy megsajnáltalak. Az anonimitás mögé bújva nem fogsz barátokra lelni, ahogy olvaslak téged, nem is akarsz. Mi elég sok időt töltünk együtt a játékban a céhtagjaimmal, talán az sem meglepő a facebook-csoportunk létrehozása után, hogy szeptemberben személyesen is találkozunk egymással egy jó kis sörözés keretében. Úgy, mint ahogyan más céheknél is előfordult. Már pedig ez a játék hosszú, mire elérnél a végére, ott lesz a következő kor, én szeretem megismerni az embereket, akikkel nap mint nap találkozom a játékban. Legyen az céhtag, vagy más céhek játékosai. Aki ez elől elzárkózik, szuverén joga, én nyitottabb vagyok ez ügyben, hoztam már össze élő találkozót más játékban és 2-3 ilyen találkozó után együtt is szilvesztereztünk. Ha tudok valamiben segíteni, írj rám privátban.
Különbözőek vagyunk, nyilván van akit vonz a közösségi élet egy ilyen játékban. Ők most is meg tudnak szerveződni, és még sörözni is el tudnak menni.
Én meg 13 évig az éjszakában éltem egészen fiatal koromtól, minden nap emberek százai, ezrei közt, párhuzamosan már az iskolával, ahol szintén emberek százai közt vagy. Üzleteltem, szórakoztam. És láttam a legalját is mindennek, főleg az embereknek. Nem tudom eléggé durván kifejezni mennyire elegem van az emberekből, és mennyire nagyra értékelem, az itthon, éjjel, egyedül töltött időt, amikor csend van, nem fúr-farag senki, nem visít 100 kölyök, nem üvölt egymással a kulturált szomszédság, nem vonyít 3 percenként egy nem éppen jól nevelt, szerencsétlen, nagytestű kutya (nagyon szeretem a kutyákat, ezért is sajnálom azt a 2-t is, akiket itt a szomszéd tart), akit 40nm-re zártak egész életére, és bármi nesz, más állat, akár a ház belső udvarán a kocsijából kiszálló ember idegesíti, nem sípolnak riasztók, sem szirénák. Újépítésű lakóparkban élek, messze az egyik legnormálisabb környéken, szóval még csak nem is valami borsodi vagy BP 8. kerületi dzsungelről beszélek.
Csend van, hűvös, nyugalom, és nulla, azaz nulla primitív, önálló gondolkodásra már rég képtelen, valóságshow-k és celebek tengere által elhülyített, rendes nevelés hiányában tiszteletet hírből sem ismerő "ember".
Olyanokkal barátkozzak, akik az újabb felmérések szerint 15 éves korukban funkcionális analfabéták? Előkelő helyen van sajnos mára hazánk e listán, de más országok sem kell azért büszkék legyenek. Esténként már nem a műveltségi vetélkedők mennek, hanem azon versenyeznek a csatornák, hogy melyik tudja a szellemileg legelmaradottabb brigádot kiállítani, hogy szórakoztassák az erre igen fogékony nézőket az ostobaságukkal, primitívségükkel... Az ilyeneken kérődző emberekkel kellene nekem erőltetnem a kapcsolatteremtést, hogy ne sajnálj?
Azt is tudom, hogy van kivétel, sok is. De nekem már nem éri meg 100 ilyet elviselni, hogy találjak egy kivételt...
Köszi, engem nem kell sajnálni, nekem nem hiányoznak az emberek már nagyon rég, hosszú-hosszú évek óta. Vannak barátaim, akikkel bőven van elég kapcsolatom, és akik tényleg barátok, és akikkel akkor is ugrunk egymásért, amikor a szükség úgy hozza, ha 10 évig nem találkoztunk előtte, mert több ezer km-re élünk! Itt a játékban is okkal vonultam el magam egy céhbe. Engem az nem szórakoztat, hogy helyesen írni képtelen emberekkel kommunikáljak itt, meg barátkozzak, ugyanis én nem vagyok magányos akkor sem, ha épp egyedül vagyok. Van aki akkor is az, ha rengetegen körülveszik, ez van.
Manapság főképp a közösségi médiának, illetve a globalizációnak hála, egyre inkább össze vannak nőve az emberek, ez a megszokott, hogy a mellékhelyiségben is épp beszélsz valakivel telefonról, hogy a huszadrangú, egyszer látott (már ha egyáltalán, és nem csak random jelölt) "ismerősöd" is látja mikor és mit reggeliztél. Mindenkinek szíve-joga így élni. Én viszont szeretem a privát szférám, és nem viszek telefont oda, ahol más dolgom van, nem érdekel más mit gondol róla, hogy épp mit eszem, sem semmiről, amit teszek, ismétlem, nincs szükségem megerősítésre. Arra sincs szükségem, hogy olyanok, akik Facebook nélkül a vezetéknevem se tudnák köszöntgessenek a születésnapomon. Ezek mű dolgok, számomra nem bírnak értékkel. Én fejből tudom sok általános iskolai volt osztálytársam születésnapját is mind a mai napig, pedig sok évtized telt el mióta egyáltalán utoljára találkoztam velük. Mit gondolsz, hány "ismerős" köszönt fel, ha letiltod a születésnapod kiírását a Facebookon, meg minden ilyen helyen, és nem is kiabálod szét, hogy jövő héten lesz? Próbáld ki, aztán meglátod, hány ember is volt érdemes arra, hogy foglalkozz vele, és hány mű "barátod" van.
Kevés minőségi ember az életedben ezerszer többet ér selejtek százainál, akikkel semmilyen valódi kapcsolatod nincs, csak egy látszat az egész. Régen a születésnap csak családi esemény volt amúgy, még barátokkal sem volt szokás ünnepelni, és akkor is léteztek az emberek, ezt csak úgy megjegyzem.
Régen leéltek egy életet úgy, hogy lehetséges, hogy 15 km-re nem mentek el a szülőhelyüktől, és 100-nál több embert sosem ismertek, és lehet, hogy sokkal boldogabbak voltak sokan, mint a mai pszichiáterekre és antidepresszánsokra szoruló, látástól-vakulásig (irodában) dolgozó, nagyvilági, sokat utazó, és a fél világgal kapcsolatban lévő, együtt bulizó emberek. És Te sajnálsz, mert nem vagyok már kíváncsi a világnak erre az arcára? Helyette olyasmivel töltöm az időm, ami érdekel, dolgozom havi átlag 40 órát, a maradék időmben pedig művelődöm, kommunikálok azon kevesekkel, akik valóban érdemesek rá. Néha balga módon hozzászólok itt a fórumhoz, ez is csak azért van még, mert anno a support cseszett reagálni a fórum accom törlésével kapcsolatos ticketemre.
A napokban újra érlelődött, hogy meg kéne szüntetni, mivel ált. értelmetlennek érzem, hogy hozzászóljak bármihez, de gyarló emberként néha nem tudom megállni, főleg, ha pl. a privát szféra kérdése vetődik fel. Bétán könnyen megy viszont, mióta nincs accom, hogy ne kommenteljek.
Lényeg, én nagyon jól elvagyok, le tudom foglalni magam bármivel, amihez nem kell mások társasága, érdekel a politika, történelem, sport, gyakorlatilag minden. Szeretem a filmeket, pár játékkal is elvagyok, mint ez, bár mással online nem játszom, csak offline single player dolgok. Ezt a játékot sem éppen a közösség miatt kezdtem el, hanem mert stratégiai játékot akartam, aminek lehetőleg nincs "vége" 10-20 óra alatt, mint sok offline társának, amik kifulladnak, és nincs több kihívás. Szerencsére most egy másik német cég egy single player stratégiai játéka elég jónak tűnik, órák százait lehet beleölni, ezerféleképpen lehet kihívásokat találni benne, és még a legnagyobb DLC kiadásra vár, szóval ismét találtam egy új dolgot, amivel remekül elvagyok, nem mintha anélkül a párnámba temetett arccal zokognék magányomban.
Én éltem társasági életet, nagyon is komolyan, központi figura voltam sok helyütt, és élek visszavonultan, csendesen jó ideje. Itt is voltam vezető is, két céhben. Nekem van tapasztalatom a "másik oldalról" is. Sokan ugyanakkor el se tudják képzelni, hogy így is lehet élni, egy napot nem bírnak ki a telefonjuk nélkül. Az lenne a normális?
Ismétlem, különbözőek vagyunk, s nagyon nem ugyanaz szórakoztat, és tesz boldoggá minket. Persze, ha sajnálni akarsz, azt is megteheted, végül is én is sajnálom azokat, akik képtelenek eltölteni egy kis időt saját magukban, és élvezni azt, helyette betegesen függnek másoktól, a telefonjuktól meg a WiFi jel erősségétől.
De ezeknek a csodás anekdotáknak semmi közük ahhoz, hogy a megfigyelés jó dolog e vagy nem. Már pedig az megfigyelés, hogy Ti tudni akarjátok másról hol van éppen, pontosabban, hogy online van-e. Akarjátok ezt róla az ő engedélye nélkül tudni. Ez pedig nincs rendben. Én nem akarom, hogy tudjátok rólam, és sokan így vannak még ezzel, olyanok is ahogy nézem, akikkel amúgy még a büdös életben nem értettünk egyet semmiben e fórumon.
Ha Nektek ez önkéntes alapon is megfelel, akkor legyen. Csak e megfigyelési rendszereteknek nincs semmi értelme, ha önkéntes, ezen meg azt hiszem kár vitázni. Aki most nem válaszol, akkor sem, ha fent van, az ki is fogja kapcsolni a megjelenítést, hogy ne köthess bele legközelebb, ha nem válaszolt, akkor sem, amikor fent volt. Ha meg online is van, de nem figyel, akkor megint mindegy, hogy látod-e. Ha benne van, hogy más platformon csoportosuljatok, akkor ott esetleg van ugye olyan jelzőrendszer, ami hangot ad, rezeg, bármi, aminek hatására észreveszi, hogy keresed, akkor is, ha épp nem nézi a játékot. Annak van értelme, ha olyan komolyan veszitek, hogy ugrik a tagság védekezni mondjuk ilyen esetben, ha riadó van, és módjában áll. Találkoztam olyannal, akik így működtek. Szívük joga. Rólam viszont senki ne tudja, hogy mit csinálok épp, hol vagyok, kivel, miért stb., ennek megfelelően azt se, hogy online vagyok-e itt.
