A Forge legjobb pillanatai
- Témaindító Sedar
- Kezdés ideje
Just Escaped from Asylum
Új tag
Már az indulást követő első héten regisztráltam a játékra, amikor még nem voltak sem nevezetes épületek, sem ranglista, sem baráti sáv. Akkor még gimis voltam, és emlékszem otthon nem volt még vezetések net, mert a szolgáltató még a közelben sem járt, és a helyi könyvtárba jártam le a legjobb barátommal, hogy rá tudjak nézni a városomra. Ekkor szerettünk nagyon bele a játékba, főleg a kinézetébe, és hogy taktikázni kellett sokat, emelett pedig egyénire lehetett nagyon szabni, nem mint az akkori többi online játékot. Nekem ez egy nagyon kedves emlék, hogy kimentünk biciklizni tavasszal/nyáron, vittem a pár száz forint aprót a könyvtárosnak, beléptünk a játékba, és órákon át csak játszottunk.
Tiberius18
Új tag
Számomra is nagyon szép perceket, órákat adott ez a játék, nagyon tetszett, hogy milyen egyszerűen lehetett a települést fejleszteni, mennyire mozgalmaz volt az eleje. Számomra nagyon szép pillanat volt, mikor a legjobb barátommal játszottunk, és már-már versenyt hoztunk létre, hogy ki fog előbb kort lépni a játékban - persze neki sikerült általában...
A játékot én is középiskolai éveim során kezdtem el megismerni a legjobb barátommal, akivel a kerületi könyvtár törzstagjai lettünk.
Ez a játékos fentebb kifejtette ugyanezt a gondolatot, igen, velem járt oda a könyvtárba.
A játékot én is középiskolai éveim során kezdtem el megismerni a legjobb barátommal, akivel a kerületi könyvtár törzstagjai lettünk.
Ez a játékos fentebb kifejtette ugyanezt a gondolatot, igen, velem járt oda a könyvtárba.
HellaPostor
Új tag
Azt gondolom mindenki ismeri, hogy megtámad egy szomszédot, és összesen két lándzsással találja szemben magát, mert a delikvens nem állított be védelmet.
Én úgy jártam pár éve, hogy megtámadott egy szomszéd, de nem tudott legyőzni.
Mivel még gyengécske voltam, megnéztem a videót, ami a csatáról készült.
Szomszédom két lándzsással támadott meg. Nagyot nevettem a szomszédom humorán.
Nekem ez volt az egyik legmókásabb élményem a játékban.
Én úgy jártam pár éve, hogy megtámadott egy szomszéd, de nem tudott legyőzni.
Mivel még gyengécske voltam, megnéztem a videót, ami a csatáról készült.
Szomszédom két lándzsással támadott meg. Nagyot nevettem a szomszédom humorán
.Nekem ez volt az egyik legmókásabb élményem a játékban.
*Maverick*
Új tag
Kedves Foe Csapat.
Az én első élményem a játékkal ha jól emlékszem 2012 év vége fele kezdődött. Ez a fiókom már nem aktív és nem is emlékszem mi volt a felhasználónevem az email címemre igen de azt már nem használom.A késő középkorig jutottam a zöld barbár harcosra emlékszem legélesebben Abban az időben még nagyon lassan csordogált a játék alig-alig lehetett forge pontokat és egyéb jutalmakat szerezni így a fejlődés lassú volt. Talán még telefonos aplikációja sem volt a játéknak böngészőből léptem be sokszor a munkahelyen is főleg reggel ameddig egyedül voltam és nem látta senki
Szerintem a világtérképen kívül nem volt még sem event,se kocsma,se kulturális települések,se csatatér,se pvp,se ce.
Ez után pár évig nem játszottam a játékkal, pontosan nem tudom mikor ,de 2015-16 környékén csináltam egy új várost ekkor már emlékszem arra ,hogy a nevezetes épületeknek mekkora súlya volt és nehezen tudtam megszerezi az elsőt. Arra is tisztán emlékszem ,hogy a céhembe el is panaszoltam ,hogy van már 50 ezer pontom (akkor az soknak tűnt) és még mindig nincs egy teljes rajzkollekcióm se. Aztán ha jól emlékszem a bábel tornya vagy a zeusz szobra volt az első amit sikerült leraknom Utána szép lassan elkezdett felgyorsulni a játék rengeteg egyéb elfoglaltságot csináltatok nekünk jó érzékkel belenyúlva a játékmenetbe.
Nálam viszont pár újra pár év szünet következett tavaly tavasszal kezdtem el újra. Azt kell ,hogy mondjam ,hogy most a legélvezetesebb a játék főleg a cst ami nagyon be tud szippantani ha nem figyel oda az ember.Másrészről viszont nagyon átalakult hiszen pl a különböző korokban kapott épületek közül már szinte le sem rak semmit az ember hiszen az event épületek és nevezetesek kiváltják ezt. Legelőször a kis 4 kockát elfoglaló lakóépületek és kulturális épületek elfoglaltak a város legnagyobb részét Szóval erős a kontraszt a kezdéstől-mostanáig bezárólag ,de az irány mindenképpen jó ,de ezt jelzi a játék népszerűsége
Az én első élményem a játékkal ha jól emlékszem 2012 év vége fele kezdődött. Ez a fiókom már nem aktív és nem is emlékszem mi volt a felhasználónevem az email címemre igen de azt már nem használom.A késő középkorig jutottam a zöld barbár harcosra emlékszem legélesebben
Abban az időben még nagyon lassan csordogált a játék alig-alig lehetett forge pontokat és egyéb jutalmakat szerezni így a fejlődés lassú volt. Talán még telefonos aplikációja sem volt a játéknak böngészőből léptem be sokszor a munkahelyen is főleg reggel ameddig egyedül voltam és nem látta senki Szerintem a világtérképen kívül nem volt még sem event,se kocsma,se kulturális települések,se csatatér,se pvp,se ce.
Ez után pár évig nem játszottam a játékkal, pontosan nem tudom mikor ,de 2015-16 környékén csináltam egy új várost ekkor már emlékszem arra ,hogy a nevezetes épületeknek mekkora súlya volt és nehezen tudtam megszerezi az elsőt. Arra is tisztán emlékszem ,hogy a céhembe el is panaszoltam ,hogy van már 50 ezer pontom (akkor az soknak tűnt) és még mindig nincs egy teljes rajzkollekcióm se. Aztán ha jól emlékszem a bábel tornya vagy a zeusz szobra volt az első amit sikerült leraknom
Utána szép lassan elkezdett felgyorsulni a játék rengeteg egyéb elfoglaltságot csináltatok nekünk jó érzékkel belenyúlva a játékmenetbe.Nálam viszont pár újra pár év szünet következett tavaly tavasszal kezdtem el újra. Azt kell ,hogy mondjam ,hogy most a legélvezetesebb a játék főleg a cst ami nagyon be tud szippantani ha nem figyel oda az ember.Másrészről viszont nagyon átalakult hiszen pl a különböző korokban kapott épületek közül már szinte le sem rak semmit az ember hiszen az event épületek és nevezetesek kiváltják ezt. Legelőször a kis 4 kockát elfoglaló lakóépületek és kulturális épületek elfoglaltak a város legnagyobb részét
Szóval erős a kontraszt a kezdéstől-mostanáig bezárólag ,de az irány mindenképpen jó ,de ezt jelzi a játék népszerűsége Zsu1964
Új tag
Sziasztok! Én negyedik éve játszom már, mondhatni, hogy FOE függő lettem… Ez talán leginkább annak köszönhető, hogy ez egy – szó szerint – társas játék, ahol más emberekkel is összehoz az együttműködés, céhes élet során a sors. Egy a lényeg: számomra a tavalyi év közepe volt ebből a szempontból a legszebb időszak, ugyanis egy olyan csapat verődött össze céhen belül, hogy alig vártuk a mindennapos történéseket, rengeteget viccelődtünk minden levélben, csata közben, stb… Sokszor fél órákba telt, hogy nyomon kövessük a levelezésekben addig történteket, míg nem tudtunk játékba lépni Mindez odáig vezetett, hogy felmerült a vágy, hogy megismerhessük egymást az életben is. Hosszabb időegyeztetés, szervezés után ősszel egy nagyobb találkozóra is sor került, s bizony sokan több száz km-t tettek meg, hogy ez létrejöhessen. Az önzetlenség példája mutatkozott meg ebben is, hiszen többen vállalták, hogy fuvaroznak olyan embereket, akik nem tudták volna megoldani a nagy távolságra való eljutást. Remek embereket ismerhettem meg „életnagyságban” is, szuper hangulatú másfél nap volt….
Mindez odáig vezetett, hogy felmerült a vágy, hogy megismerhessük egymást az életben is. Hosszabb időegyeztetés, szervezés után ősszel egy nagyobb találkozóra is sor került, s bizony sokan több száz km-t tettek meg, hogy ez létrejöhessen. Az önzetlenség példája mutatkozott meg ebben is, hiszen többen vállalták, hogy fuvaroznak olyan embereket, akik nem tudták volna megoldani a nagy távolságra való eljutást. Remek embereket ismerhettem meg „életnagyságban” is, szuper hangulatú másfél nap volt….
Utoljára szerkesztve:
Annamina
Új tag
Sziasztok!
Az egyik legjobb élményem ebben a játékban a szomszédok támadásához, fosztásához kötödik. Heteken keresztül támadtuk egymást. Egyszer meguntam és mivel hobbiból néha írok verseket, írtam egyet és elküldtem neki. Teljes meg volt döbbenve, hogy írtam egy verset rólunk és azt mondta szebbé tettem a napját. Azóta barátlistán vagyunk egymásnak
Az egyik legjobb élményem ebben a játékban a szomszédok támadásához, fosztásához kötödik. Heteken keresztül támadtuk egymást. Egyszer meguntam és mivel hobbiból néha írok verseket, írtam egyet és elküldtem neki. Teljes meg volt döbbenve, hogy írtam egy verset rólunk és azt mondta szebbé tettem a napját. Azóta barátlistán vagyunk egymásnak
Levander
Új tag
Sziasztok!
Az én történetem kezdete szorosan összefügg a koronavírussal. 2020 októberében kerültem miatta a 10 napos karanténba. Szerencsére a magas láz ellenére jól éreztem magam, de nagyon unatkoztam. Korábban rengeteget játszottam egy közismert szimulációs játékkal, de meguntam. Párom már 2 éve játszott a FOE-val, amivel mindig cikiztem is, hogy nem unja már, de végül "legfeljebb törlöm a telefonról" felfogással regisztráltam én is. Először rohantam a korokkal, mint egy őrült, rengetegszer megtámadtak, kiraboltak, mérgelődtem is, de ennek ellenére tetszett a játék, mert alapvetően kihívás szerető ember vagyok. Aztán úgy gondoltam, ismerkedek több millió pontszámos játékosokkal, hiszen legfeljebb nem válaszolnak, de meglepő módon nagy arányban, kedvesen és türelmesen, segítőkészen válaszoltak minden kérdésemre, utólag visszagondolva, sok eszetlen értetlenségre is... Fontos mérföldkőnek értem meg, amikor először sikerült a CE-n elérnem a 3. szint utolsó kapuját illetve amikor átléptem az első 1 millió pontot. Rengeteg segítséget kaptam az elmúlt másfél évben. Hálásvagyok, hogy az akkor még vadidegen játékosok -azóta barátok- teljesíthető feltételekkel segítettek a Nevezetes épületeim megépítésében és fejlesztésében. Több olyan csoportban is jelen lehetek, ahol segítséget kapok a játékhoz és ezt a tudást most már én is át tudom adni az újoncok részére illetve jó pap módjára én is holtig tanulok még. Biztos vagyok benne, hogy szinte mindenki hallotta, miért került fekete zászló az egyik céh neve elé és mögé. Számomra hihetetlen volt azt látni, hogy itt nem csak játék zajlik, hanem húsvér emberek ismerik meg egymást és ha csak virtuálisan is, de mint emberek is támogatják egymást a szép időben és a boruban is. Nagyon örülök, hogy számomra is a játék már nem csupán a játékról, hanem a társaságról is szól. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki eddig segített és akivel jókat beszélgettünk, beszélgetünk.
Az én történetem kezdete szorosan összefügg a koronavírussal. 2020 októberében kerültem miatta a 10 napos karanténba. Szerencsére a magas láz ellenére jól éreztem magam, de nagyon unatkoztam. Korábban rengeteget játszottam egy közismert szimulációs játékkal, de meguntam. Párom már 2 éve játszott a FOE-val, amivel mindig cikiztem is, hogy nem unja már, de végül "legfeljebb törlöm a telefonról" felfogással regisztráltam én is. Először rohantam a korokkal, mint egy őrült, rengetegszer megtámadtak, kiraboltak, mérgelődtem is, de ennek ellenére tetszett a játék, mert alapvetően kihívás szerető ember vagyok. Aztán úgy gondoltam, ismerkedek több millió pontszámos játékosokkal, hiszen legfeljebb nem válaszolnak, de meglepő módon nagy arányban, kedvesen és türelmesen, segítőkészen válaszoltak minden kérdésemre, utólag visszagondolva, sok eszetlen értetlenségre is...
Fontos mérföldkőnek értem meg, amikor először sikerült a CE-n elérnem a 3. szint utolsó kapuját illetve amikor átléptem az első 1 millió pontot. Rengeteg segítséget kaptam az elmúlt másfél évben. Hálásvagyok, hogy az akkor még vadidegen játékosok -azóta barátok- teljesíthető feltételekkel segítettek a Nevezetes épületeim megépítésében és fejlesztésében. Több olyan csoportban is jelen lehetek, ahol segítséget kapok a játékhoz és ezt a tudást most már én is át tudom adni az újoncok részére illetve jó pap módjára én is holtig tanulok még. Biztos vagyok benne, hogy szinte mindenki hallotta, miért került fekete zászló az egyik céh neve elé és mögé. Számomra hihetetlen volt azt látni, hogy itt nem csak játék zajlik, hanem húsvér emberek ismerik meg egymást és ha csak virtuálisan is, de mint emberek is támogatják egymást a szép időben és a boruban is. Nagyon örülök, hogy számomra is a játék már nem csupán a játékról, hanem a társaságról is szól. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki eddig segített és akivel jókat beszélgettünk, beszélgetünk. Jó boszi
Új tag
Sziasztok!
A történetem az 1. céhemben kezdődött 2015-ben. Ott vezető voltam és összevesztem egy játékossal, mert nehezen lehetett vele betartatni a szabályokat. Elmagyaráztam neki, hogy egy csapatjáték nem arról szól, hogy mindenki azt csinál amit akar. Ha ő nem szereti ha megmondják neki mit csináljon akkor nem kötelező a csapat részének lenni, viszont ha marad alkalmazkodni kell a közösen hozott szabályokhoz. Jól összebalhéztunk, mindenki védte a maga álláspontját, próbáltuk meggyőzni egymást a saját igazunkról. Aztán jó sok levelezés után rájöttünk , hogy nem is olyan a másik mint amilyennek először gondoltuk. A sok levélváltás (egy idő után már nem csak a játékkal kapcsolatban ) egy mély barátságot eredményezett, ami szerelembe csapott át. Majd egy pár lettünk, most már évek óta együtt élünk Tanulság…Nagyon vigyázz kivel veszel össze egy játékban, mert még a végén a nyakadon marad s nem csak a játékban akar majd irányítani
Ugyanez a másik szemszögből:
Ez egy egy személyes stratégiai játék, azért tömörülünk céhekbe, hogy segítsük a másik fejlődését. Ez rendben is van, de mivel ez egy 1 személyes játék, ezért senki ne mondja meg hogy képzelem a városom fejlődését. Mivel a való életben is nem tűröm el, hogy beleszóljanak a dolgaimba, így a játékhoz is így álltam hozzá. Jött egy játékos akiről nem tudtam, hogy vezető, mindig beleszólt abba, hogy mit csinálok, vagy mit nem. Levelezgettünk, majd egy másik játékos, akiről tudtam, hogy vezető felvilágosított, hogy akivel vitatkozom simán kirúghat. Vele találkoztam személyesen és baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Majd Jó boszival is a vita átcsapott ismerkedésbe, barátságba. A barátság aztán kapcsolttá alakult át. 3 éve élünk együtt. Tanulság: nagyon veszélyes ez a játék
ui: azóta egy kicsit másképp látom már a dolgokat, mert most Én vagyok vezető a mostani céhünkben!
Közös gondolatok:
A város fejlesztéseken és sok izgalmas csatán túl még azért is nagyon jó ez a játék, mert sok különböző embert összehoz, nagyon sok jó barátság alakulhat ki belőle. Illetve kortalan, mert a huszonéveseknek ugyanúgy élményt nyújt, mint nekünk, akinek már felnőtt gyerekei vannak.
S sokszor a sors úgy hozza, hogy a játék keveredik az élettel. Nem csak jó szórakozást nyújt , ha egy jó csapatban van az ember hanem segítség is lehet. Mikor tavaly a Covid miatt lélegeztető gépre került a párom s csak nagyon kevés esélye volt a túlélésre a céhtársak is egy emberként álltak mellettem, bíztattak, tartották bennem a lelket nap mint nap , s szorítottak a vezetőjükért, ami utólag elmesélve nagyon jól esett neki is. Így mi nagyon sokat köszönhetünk a játéknak a mindennapi szórakozáson és egymás megismerésén túl is, örülünk, hogy egy jó csapat része lehetünk.
A történetem az 1. céhemben kezdődött 2015-ben. Ott vezető voltam és összevesztem egy játékossal, mert nehezen lehetett vele betartatni a szabályokat. Elmagyaráztam neki, hogy egy csapatjáték nem arról szól, hogy mindenki azt csinál amit akar. Ha ő nem szereti ha megmondják neki mit csináljon akkor nem kötelező a csapat részének lenni, viszont ha marad alkalmazkodni kell a közösen hozott szabályokhoz. Jól összebalhéztunk, mindenki védte a maga álláspontját, próbáltuk meggyőzni egymást a saját igazunkról. Aztán jó sok levelezés után rájöttünk , hogy nem is olyan a másik mint amilyennek először gondoltuk. A sok levélváltás (egy idő után már nem csak a játékkal kapcsolatban ) egy mély barátságot eredményezett, ami szerelembe csapott át. Majd egy pár lettünk, most már évek óta együtt élünk
Tanulság…Nagyon vigyázz kivel veszel össze egy játékban, mert még a végén a nyakadon marad s nem csak a játékban akar majd irányítani Ugyanez a másik szemszögből:
Ez egy egy személyes stratégiai játék, azért tömörülünk céhekbe, hogy segítsük a másik fejlődését. Ez rendben is van, de mivel ez egy 1 személyes játék, ezért senki ne mondja meg hogy képzelem a városom fejlődését. Mivel a való életben is nem tűröm el, hogy beleszóljanak a dolgaimba, így a játékhoz is így álltam hozzá. Jött egy játékos akiről nem tudtam, hogy vezető, mindig beleszólt abba, hogy mit csinálok, vagy mit nem. Levelezgettünk, majd egy másik játékos, akiről tudtam, hogy vezető felvilágosított, hogy akivel vitatkozom simán kirúghat. Vele találkoztam személyesen és baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Majd Jó boszival is a vita átcsapott ismerkedésbe, barátságba. A barátság aztán kapcsolttá alakult át. 3 éve élünk együtt. Tanulság: nagyon veszélyes ez a játék
ui: azóta egy kicsit másképp látom már a dolgokat, mert most Én vagyok vezető a mostani céhünkben!
Közös gondolatok:
A város fejlesztéseken és sok izgalmas csatán túl még azért is nagyon jó ez a játék, mert sok különböző embert összehoz, nagyon sok jó barátság alakulhat ki belőle. Illetve kortalan, mert a huszonéveseknek ugyanúgy élményt nyújt, mint nekünk, akinek már felnőtt gyerekei vannak.
S sokszor a sors úgy hozza, hogy a játék keveredik az élettel. Nem csak jó szórakozást nyújt , ha egy jó csapatban van az ember hanem segítség is lehet. Mikor tavaly a Covid miatt lélegeztető gépre került a párom s csak nagyon kevés esélye volt a túlélésre a céhtársak is egy emberként álltak mellettem, bíztattak, tartották bennem a lelket nap mint nap , s szorítottak a vezetőjükért, ami utólag elmesélve nagyon jól esett neki is. Így mi nagyon sokat köszönhetünk a játéknak a mindennapi szórakozáson és egymás megismerésén túl is, örülünk, hogy egy jó csapat része lehetünk.
Utoljára szerkesztve:
Paco a bölcs
Nagyon aktív tag
Nehéz kiemelni egy konkrét dolgot így több mint 2 év távlatából, főleg egy ennyire összetett játékban.
Így visszagondolva, elég kemény, hogy anno az első 1-3 hónapban mennyi mostanra teljesen egyértelmű dologra kérdeztem rá, jártam utána a különböző játékosoknál, vagy globálon. Van akivel az első napok óta rendszeres majdhogynem napi szintű kapcsolatban vagyunk és amíg eleinte főleg kérdeztem, mára már megvitatjuk a dolgokat. Mi mennyire hasznos, melyik újítás értelmetlen vagy hasznos, stb. Azért egy 2 éves üzenetben van ám minden.
De a legeslegjobbnak mégis azt tartom, hogy néhány hónapos városokkal az akkori céhemben lévő tagok unszolására megalapítottuk a mostanra eléggé jónak mondható céhünket és azóta is elfogadnak és örülnek annak, hogy én vagyok a vezetőjük. Legalábbis többségében.
Nagyon sok mindent átéltünk ezalatt a közel 2 év alatt. De a többi vezető és a tagok áldozatos tevékenységének köszönhetően a nulláról sikerült felépítenünk egy elég erős és hatékony céhet. És bár mindig van megoldandó feladat, kezelni való probléma, ez egy olyan dolog amire büszkék lehetünk.
Én legalábbis az vagyok minden olyan mostani és korábbi tagunkra aki megfordult nálunk és így vagy úgy de segítette a céhet.
Ha mindenképp ki kellene emelni egy dolgot akkor az lenne, amikor csatatéren kizártak minket, napokig harcoltunk, nem adtuk fel, és sikerült is néhány nap után úgy áttörni a zárást, hogy letaroltuk a térkép 3/4-ét nagyjából 1 óra alatt. Mindezt két top céh ellen.
Azok akik akkor abban részt vettek büszkék lehetnek erre!
Így visszagondolva, elég kemény, hogy anno az első 1-3 hónapban mennyi mostanra teljesen egyértelmű dologra kérdeztem rá, jártam utána a különböző játékosoknál, vagy globálon. Van akivel az első napok óta rendszeres majdhogynem napi szintű kapcsolatban vagyunk és amíg eleinte főleg kérdeztem, mára már megvitatjuk a dolgokat. Mi mennyire hasznos, melyik újítás értelmetlen vagy hasznos, stb. Azért egy 2 éves üzenetben van ám minden.
De a legeslegjobbnak mégis azt tartom, hogy néhány hónapos városokkal az akkori céhemben lévő tagok unszolására megalapítottuk a mostanra eléggé jónak mondható céhünket és azóta is elfogadnak és örülnek annak, hogy én vagyok a vezetőjük. Legalábbis többségében.
Nagyon sok mindent átéltünk ezalatt a közel 2 év alatt. De a többi vezető és a tagok áldozatos tevékenységének köszönhetően a nulláról sikerült felépítenünk egy elég erős és hatékony céhet. És bár mindig van megoldandó feladat, kezelni való probléma, ez egy olyan dolog amire büszkék lehetünk.
Én legalábbis az vagyok minden olyan mostani és korábbi tagunkra aki megfordult nálunk és így vagy úgy de segítette a céhet.
Ha mindenképp ki kellene emelni egy dolgot akkor az lenne, amikor csatatéren kizártak minket, napokig harcoltunk, nem adtuk fel, és sikerült is néhány nap után úgy áttörni a zárást, hogy letaroltuk a térkép 3/4-ét nagyjából 1 óra alatt. Mindezt két top céh ellen.
Azok akik akkor abban részt vettek büszkék lehetnek erre!
Paco a bölcs
Nagyon aktív tag
Azért egy jelentős és egyáltalán nem elhanyagolható momentumról megfelejtkeztél, de legyen ez a mai bocsánatos bűnöd, mely alól ezennel feloldozlak
Igazán megtisztelő, hogy feloldozásod elnyertem.
Peridot
Új tag
Nem szerettem, és nem is játszottam soha számítógépes játákokkal.
Mindig kidobott időnek tartottam. Aztán jött egy nagy fordulat az életemben,
komoly betegséggel kell szembenéznem nap mint nap. Rengeteg "szabadidőm" lett.
Mivel a FOE reklámja pont szembejött velem, arra gondoltam, hogy miért is ne próbálnám ki.
Óriási szerencsém volt. Egy olyan közösség tagja lettem, akik segítettek és
támogattak az első botladozásomtól kezdve egészen a mai napig.
Számomra a FOE az egyik legfontosabb "gyógyszer" az életbenmaradáshoz.
Teljesen megváltoztatta a véleményemet a számítógépes játékokró és az online tér
közösségépítő szerepéről. Köszönöm.
Mindig kidobott időnek tartottam. Aztán jött egy nagy fordulat az életemben,
komoly betegséggel kell szembenéznem nap mint nap. Rengeteg "szabadidőm" lett.
Mivel a FOE reklámja pont szembejött velem, arra gondoltam, hogy miért is ne próbálnám ki.
Óriási szerencsém volt. Egy olyan közösség tagja lettem, akik segítettek és
támogattak az első botladozásomtól kezdve egészen a mai napig.
Számomra a FOE az egyik legfontosabb "gyógyszer" az életbenmaradáshoz.
Teljesen megváltoztatta a véleményemet a számítógépes játékokró és az online tér
közösségépítő szerepéről. Köszönöm.
Deme91
Aktív tag
Kedves Játékosok, Fórumvezetők!
Én ezzel a játékkal kicsit több, mint egy éve játszom. Először csak néha-néha titokban játszottam, se a barátnőm, se a családom nem tudott róla. Szégyelltem is, mert rajtam kívül akkor még senki nem játszott ilyesmivel. Aztán a titkolódzás után kb. egy hónappal, egyszer csak meglátta a barátnőm, amint a számítógépemen FOE-zok, és azóta megállás nélkül játszom. Sikerült rávennem pár barátomat, rokonomat és persze a barátnőmet is a játékra és ez szerintem egy óriási változás az életemben. Eddig még csak ilyen "lúzer, játékok nélküli senki" voltam, de mióta ezzel játszok, már egy menő FOE játékos vagyok, aki gyakran röhögcsél a barátaival, hogy milyen bénán vesztett el egy csatát, vagy hogy épp mennyire nincsen készételem. Ez a játék nem olyan, mint az összes többi. Én részemről utálom az unalmas, lényeg nélküli játékokat, ahol céltalanul ezt, meg azt csinálsz, és egyszer csak vége van, és nincs tovább, le is lehet törölni. De ez egyáltalán nem ilyen: Tele van izgalmakkal, soha sincs vége, és megunhatatlan. Én legalábbis így gondolom. És szívből szeretem ezt a játékot, és bevallom, 1 éve még nem gondoltam volna, hogy saját céhet alapítok, és modern korban tartok.A FOE a meglepetések játéka, ahol sose tudhatod, mit kapsz egy incidensből, sose tudod, mikor fejezed be az egyiptomi kulturális települést és sose tudod, mikor szerzed meg az esemény avatárját. Ezenkívül tökéletesen megoldották a kereskedés lehetőségét és a közösségek létrehozását is, amit más játék egy chat-központtal hoz létre, ami véleményem szerint egy NAGY SEMMI a FOE megoldásához képest: céhek, globális chat, szomszéd chat, piac, stb... Valamint a technológiák is az izgalmat fokozzák. Hiába nem vagyok már "törzstag" és nem tartok az Űrkorszak-Vénuszban, akkor is tudom, hogy ez a játék fantasztikusan meg van oldva és én nem tudom letenni. Úgyhogy nagy gratula azoknak, akik ezt a játékot kitalálták és örülök, hogy most itt írhatok és a játékosok közül az egyik lehetek, modern korban, boldogan, a Forge of Lego vezetőjeként. Tehát én imádom ezt a játékot és amennyire tudom, kihasználom és fejlődök, amennyire tudok.
Én ezzel a játékkal kicsit több, mint egy éve játszom. Először csak néha-néha titokban játszottam, se a barátnőm, se a családom nem tudott róla. Szégyelltem is, mert rajtam kívül akkor még senki nem játszott ilyesmivel. Aztán a titkolódzás után kb. egy hónappal, egyszer csak meglátta a barátnőm, amint a számítógépemen FOE-zok, és azóta megállás nélkül játszom. Sikerült rávennem pár barátomat, rokonomat és persze a barátnőmet is a játékra és ez szerintem egy óriási változás az életemben. Eddig még csak ilyen "lúzer, játékok nélküli senki" voltam, de mióta ezzel játszok, már egy menő FOE játékos vagyok, aki gyakran röhögcsél a barátaival, hogy milyen bénán vesztett el egy csatát, vagy hogy épp mennyire nincsen készételem. Ez a játék nem olyan, mint az összes többi. Én részemről utálom az unalmas, lényeg nélküli játékokat, ahol céltalanul ezt, meg azt csinálsz, és egyszer csak vége van, és nincs tovább, le is lehet törölni. De ez egyáltalán nem ilyen: Tele van izgalmakkal, soha sincs vége, és megunhatatlan. Én legalábbis így gondolom. És szívből szeretem ezt a játékot, és bevallom, 1 éve még nem gondoltam volna, hogy saját céhet alapítok, és modern korban tartok.
A FOE a meglepetések játéka, ahol sose tudhatod, mit kapsz egy incidensből, sose tudod, mikor fejezed be az egyiptomi kulturális települést és sose tudod, mikor szerzed meg az esemény avatárját. Ezenkívül tökéletesen megoldották a kereskedés lehetőségét és a közösségek létrehozását is, amit más játék egy chat-központtal hoz létre, ami véleményem szerint egy NAGY SEMMI a FOE megoldásához képest: céhek, globális chat, szomszéd chat, piac, stb... Valamint a technológiák is az izgalmat fokozzák. Hiába nem vagyok már "törzstag" és nem tartok az Űrkorszak-Vénuszban, akkor is tudom, hogy ez a játék fantasztikusan meg van oldva és én nem tudom letenni. Úgyhogy nagy gratula azoknak, akik ezt a játékot kitalálták és örülök, hogy most itt írhatok és a játékosok közül az egyik lehetek, modern korban, boldogan, a Forge of Lego vezetőjeként. Tehát én imádom ezt a játékot és amennyire tudom, kihasználom és fejlődök, amennyire tudok.