Sziasztok!
A történetem az 1. céhemben kezdődött 2015-ben. Ott vezető voltam és összevesztem egy játékossal, mert nehezen lehetett vele betartatni a szabályokat. Elmagyaráztam neki, hogy egy csapatjáték nem arról szól, hogy mindenki azt csinál amit akar. Ha ő nem szereti ha megmondják neki mit csináljon akkor nem kötelező a csapat részének lenni, viszont ha marad alkalmazkodni kell a közösen hozott szabályokhoz. Jól összebalhéztunk, mindenki védte a maga álláspontját, próbáltuk meggyőzni egymást a saját igazunkról. Aztán jó sok levelezés után rájöttünk , hogy nem is olyan a másik mint amilyennek először gondoltuk. A sok levélváltás (egy idő után már nem csak a játékkal kapcsolatban ) egy mély barátságot eredményezett, ami szerelembe csapott át. Majd egy pár lettünk, most már évek óta együtt élünk
Tanulság…Nagyon vigyázz kivel veszel össze egy játékban, mert még a végén a nyakadon marad
s nem csak a játékban akar majd irányítani
Ugyanez a másik szemszögből:
Ez egy egy személyes stratégiai játék, azért tömörülünk céhekbe, hogy segítsük a másik fejlődését. Ez rendben is van, de mivel ez egy 1 személyes játék, ezért senki ne mondja meg hogy képzelem a városom fejlődését. Mivel a való életben is nem tűröm el, hogy beleszóljanak a dolgaimba, így a játékhoz is így álltam hozzá. Jött egy játékos akiről nem tudtam, hogy vezető, mindig beleszólt abba, hogy mit csinálok, vagy mit nem. Levelezgettünk, majd egy másik játékos, akiről tudtam, hogy vezető felvilágosított, hogy akivel vitatkozom simán kirúghat. Vele találkoztam személyesen és baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Majd Jó boszival is a vita átcsapott ismerkedésbe, barátságba. A barátság aztán kapcsolttá alakult át. 3 éve élünk együtt. Tanulság: nagyon veszélyes ez a játék
ui: azóta egy kicsit másképp látom már a dolgokat, mert most Én vagyok vezető a mostani céhünkben!
Közös gondolatok:
A város fejlesztéseken és sok izgalmas csatán túl még azért is nagyon jó ez a játék, mert sok különböző embert összehoz, nagyon sok jó barátság alakulhat ki belőle. Illetve kortalan, mert a huszonéveseknek ugyanúgy élményt nyújt, mint nekünk, akinek már felnőtt gyerekei vannak.
S sokszor a sors úgy hozza, hogy a játék keveredik az élettel. Nem csak jó szórakozást nyújt , ha egy jó csapatban van az ember hanem segítség is lehet. Mikor tavaly a Covid miatt lélegeztető gépre került a párom s csak nagyon kevés esélye volt a túlélésre a céhtársak is egy emberként álltak mellettem, bíztattak, tartották bennem a lelket nap mint nap , s szorítottak a vezetőjükért, ami utólag elmesélve nagyon jól esett neki is. Így mi nagyon sokat köszönhetünk a játéknak a mindennapi szórakozáson és egymás megismerésén túl is, örülünk, hogy egy jó csapat része lehetünk.