Ha már így belecsaptunk a lecsóba, az én javaslatom egy gyémántbánya lenne. Mérete 6 x 3. Mindegyik kerek szinten + 1 gyémánttal emelkedhetne a begyűjtendő mennyiség.
10. szinttől naponta 1 gyémánt
20. szinttől naponta 2 gyémánt
30. szinttől naponta 3 gyémánt és így tovább ...
A közbülső szinteken, töredékgyémántok kerülhetnének be a raktárba, amit később, mint az összes többi töredékes valaminél, be lehetne váltani!
11. - 21. - 31. ...szintnél - 0,1 töredékgyémánt
12. - 22. - 32. ...szintnél - 0,2 töredékgyémánt
13. - 23. - 33. ...szintnél - 0,3 töredékgyémánt
14. - 24. - 34. ...szintnél - 0,4 töredékgyémánt stb ...
Pomona egy szellemváros Namíbia déli részén, Lüderitztől délre, az Atlanti-óceán partján . Körülbelül 15 km-re délre fekszik a namíbiai Elizabeth-öböltől, a Sperrgebiet nevű területen , amely egy korlátozott hozzáférésű gyémántbányászati övezet.
1910 körül, a németországi délnyugat-afrikai gyémántláz idején Pomona térségében olyan bőséges gyémánt volt, hogy puszta kézzel is fel lehetett szedni a földről. Pomona büszkélkedhetett korának leggazdagabb gyémántbányájával, amely több mint 1 000 000 karátot (200 kg) termelt 1912 és 1914 között.
Pomona környékén a bányászat az 1860-as években kezdődött. A guanólelőhelyek felfedezése után a britek számos szigetet annektáltak Délnyugat-Afrika partjainál. Ez az akció kalandorokat és kereskedőket vonzott a környékre. Közülük kettő, Aaron de Pass és John Spence kapitány bányászati jogokat szerzett David Christian főnöktől a part mentén. Együtt megalapították a Pomona Bányászati Vállalatot , ám nem sikerült kitermelni az áhított rezet, ólmot és ezüstöt. Rájöttek, hogy valami nagyon kemény dologba vágták a csákányukat. De nem adtál fel, és kitartásukat siker koronázta. Rájöttek, hogy csak el kell lapátolniuk azokat az üvegkavicsokat (gyémántokat), hogy hozzáférjenek az érctelepekhez.
Miután 1908 áprilisában August Stauch megtalálta az első gyémántot a Grasplatz állomás közelében, Délnyugat-Afrikában gyémántláz indult el . Ahogy a kutatók dél felé haladtak, Stauch és Robert Scheibe professzor a Berlini Királyi Bányászati Akadémiáról gazdag hordaléklerakódásokat fedezett fel ezen a területen, ami egy bányásztelep létrehozásához vezetett, amelyet eredetileg Pomonapforte-nak ( Pomona kikötőnek ) hívtak. Több völgy bejáratánál helyezték el, amelyek mindegyike a két kutatóról és családtagjairól kapta a nevét.
Ám a Pomona Bányatársaság által birtokolt régebbi bányászati jogok áldás és egyben átok is volt. A korabeli német kormány csak hat hónappal a gyémántfelfedezések után védte meg a területet, és nyilvánította a Sperrgebiet-et (tiltott zónát), egy 100 km széles, gigantikus földsávot, amely Lüderitztől 45 km-re északra egészen az Oranjéig terjedt. A bányászati jogok ezen a területen visszaszálltak a Deutsche Diamantengesellschaft-hoz (Német Diamond Corporation), de kizárták a meglévő igényeket, valamint a de Pass és Spence régebbi jogait. Ezért Pomona környéke volt az egyetlen hely az új igények felállítására, és kiterjedt jogi küzdelem után 1912-ben megindult a hivatalos gyémántbányászat a Pomona Diamanten Gesellschaft (Pomona Diamond Corporation) égisze alatt. Ez a bánya hamarosan átlagosan 50 000 karátot (10 000 g) termelt ki havonta.
Az első világháború minden egyes bányászati tevékenységet lezárt; Dél-Afrika hamarosan legyőzte Németországot a délnyugat-afrikai terepen, és átvette a Sperrgebietet. De Beers lett a bányák tulajdonosa; egészen az 1990-es évekig tartotta ellenőrzése alatt a területet, amikor is a namíbiai kormány megvásárolta az ötven százalékos részesedést, és létrehozta a Namdeb Diamond Corporation nevű közös partnerséget.