Sziasztok!
Lehet hosszú lesz, előre bocsi.
Szerintem sokkal komplexebb a csatatér-probléma, mint az itt tárgyalt ligapontok, ligák létszáma kérdéskör.
Először is, az kijelenthető, hogy a csatatér játékba kerülése óta a játékosok részére "kijelölt" fejlődési irány egyértelműen a támadó% és a támadó-védő% növelése. Minden azóta játékba került épület, esemény-nyeremény ebbe az irányba tolja a játékosokat, nem kicsit. Míg korábban többféle (legalábbis ennél több) fejlődési irányban láthatott szórakozást egy átlag játékos, a csatatérrel ez igen erősen beszűkült 1 dologra.
Ennek egyik velejárója, hogy a csatatéren boldogulni akaró céhek csak és kizárólag akkor tudnak érvényesülni, ha a tagjaik alárendelik magukat ennek a fejlődési útnak. Vagyis egyre jobb harcosokká válnak, elkezdik növelni a támadó képességüket, egységek termelését növelik, stb. Ahol ez megy, az a céh rövid úton a gyémánt ligában találja magát. És ehhez nem kell feltétlenül, hogy a teljes létszám harcossá váljon! Ami - szerintem - komoly problémaforrás.
Legkésőbb a gyémánt ligában minden céh azzal szembesül, hogy nem elég a támadó%. Fontos a kincstár, a létszám, az összetartás. Ezek mind rendben is vannak, végülis top ligáról beszélünk, akármilyen jött-ment ne lehessen ott mérvadó. De! Amikor ez mind megvan, 1-1 csatateres szektor sorsa 1-1,5 percen belül eldől. Ebbe a küzdelembe a harcosokon kívül senki nem tud érdemben beleszólni! Oké, tudom, sokszor azon az 1-2 tárgyaláson múlik, amit valaki pluszban belerak. De komolyan: ez lenne a nagybetűs játékélmény, hogy a céh helyezését eldöntő csatákhoz olykor-olykor 1-2 tárgyalással hozzá tud járulni egy átlag játékos?!?! Az sem gyógyír erre, hogy adott esetben a külső szektorokon ráérősen lehet egyezkedni. Egy nem harcorientált játékos teljesen jogosan mellőzöttnek, másodrendűnek érezheti magát ezek miatt! Miközben ugyanolyan hasznos és megbecsült tagja a csapatnak, mint bárki más. (Van rá precedens, nem légbőlkapott problémáról beszélek.)
Mondja meg nekem valaki, pl. mi értelme van a gyémántligában az egyezkedésnek?
De görgessük tovább egy kicsit ezt a gondolatot. Mi történik abban a céhben, ahol a tagság vegyes, egy részük törtető harcos beállítottságú, másik részük tipikus casual-gamer, szórakozni jön fel naponta. Bekerülnek a gyémánt ligába, érzik és látják, hogy nagyon értékes bónuszokat lehet itt szerezni, de a fent taglalt dolgok miatt alig tudnak labdába rúgni. A törtető, fejlődésorientált játékosok a sokadik "nyögvenyelős" csatatér után törvényszerűen olyan céhet fognak keresni, ahol ki tudják maxolni a harcos képességeiket. Elvégre nem poénból toltak bele mindent is az esemény épületekbe, a minél magasabb támadó% érdekében. (Nyilván nem általános a jelenség, de vannak ilyen jelek.) Ennek a vándorlásnak az a középtávú eredménye, hogy a TOP céhek még erősebbek lesznek, már fél perc alatt elvisznek egy szektort, és az lesz a legnagyobb problémájuk, hogy nem tudnak mit ütni, mert az egész térkép az övék. (Vagy ledumálják egy másik céhhel az eredményt előre, jól beleköpve a többiek játékába.) A közepes céhek közben egyre jobban leszakadnak. De legalábbis keserűbb lesz nekik a játék.
Ez minden, csak nem játékegyensúly. Szerintetek rémeket látok, vagy más is lát ilyen problémát?
Mi lehet a megoldás? Legalább 1, de inkább 2 másféle, legalább olyan hatékony módszer kellene a szektorok megszerzésében, mint a harc. Vagy a harcolás hatékonyságát kellene "lebutítani" az egyezkedéshez. (pl. csak 15-20 másodpercenként tudsz új csatát indítani) Esetleg az egyezkedés hatékonyságát jelentősen megnövelni. Nem tudom... De abban biztos vagyok, hogy a játék egészének hosszú távon nagyon nem tesz jót ez az egyoldalú harcorientált változás.
