DeletedUser
Guest
Ide kérjük a meséket!
- Státusz
DeletedUser23505
Guest
Sziasztok!
Megpróbáltam az összes kritériumnak megfelelni.
Az alábbi pályaművel szeretnék nevezni ide
A Kismanó Karácsonya
Volt egyszer egy Kismanó,
Városában épp hullt a hó.
Bronzkorszaki telet ért meg,
Városkája: "Ejj, be' szép lett!"
Megfogadta tanácsomat,
Nyersanyagot termelt, sokat!
Feldolgozta, begyűjtötte,
még a piacra is kitette!
Adott, kapott, csereberélt,
Árubőségben hazatért.
Miből sok volt, elcserélte,
Felkészült a hosszú télre.
Eredmény követte tettét,
Gondos szemek észrevették.
Mellészegült szerencséje,
S beléphetett egy jó céhbe!
Környezetét látogatta,
a tisztaságra sokat adva,
Rengeteget takarított,
De ha kérted, "motit"nyomott.
Ezt minden nap elvégezte,
Meg is lett az eredménye!
Naponta volt íly' rendszeres,
S felépült egy "Nevezetes!"
Forge Lajos ajándéka,
Gazdag Adventi Naptára,
Sok előnyhöz juttatta már,
Ki nem használja ki, egy szamár!
Ja, és Frosty, a hóember,
Egy Kedves ikon a bal szélen,
Könnyű, napi küldetéssel
Vigasztal a hideg télben.
Lassan nyugovóra tér a város.
Bár hósapkájuk alatt akad még világos,
A Jónép szépen, nyugovóra térül,
S magában a nagy eseményre készül.
Távolban a hófödte Bábel tornya,
Mint égig érő, díszes Karácsonyfa,
Felöltve legszebb téli ruháját,
Messziről hirdeti városa báját.
A Városháza jégvirágos ablakába',
Kismanó nézeget, a Jézuskát várja.
A jó melegből, álmos, szép szemei
A Kisjézust fürkészik, hogy majd Ő meglesi!
Egy újabb évtől, csak pár napra tán,
Éppen a Vaskorszak hajnalán,
Ábrándozik, "Vajh' a fa alá mi kerül?"
Miközben szép lassan álomra szenderül...
Megpróbáltam az összes kritériumnak megfelelni.
Az alábbi pályaművel szeretnék nevezni ide
A Kismanó Karácsonya
Volt egyszer egy Kismanó,
Városában épp hullt a hó.
Bronzkorszaki telet ért meg,
Városkája: "Ejj, be' szép lett!"
Megfogadta tanácsomat,
Nyersanyagot termelt, sokat!
Feldolgozta, begyűjtötte,
még a piacra is kitette!
Adott, kapott, csereberélt,
Árubőségben hazatért.
Miből sok volt, elcserélte,
Felkészült a hosszú télre.
Eredmény követte tettét,
Gondos szemek észrevették.
Mellészegült szerencséje,
S beléphetett egy jó céhbe!
Környezetét látogatta,
a tisztaságra sokat adva,
Rengeteget takarított,
De ha kérted, "motit"nyomott.
Ezt minden nap elvégezte,
Meg is lett az eredménye!
Naponta volt íly' rendszeres,
S felépült egy "Nevezetes!"
Forge Lajos ajándéka,
Gazdag Adventi Naptára,
Sok előnyhöz juttatta már,
Ki nem használja ki, egy szamár!
Ja, és Frosty, a hóember,
Egy Kedves ikon a bal szélen,
Könnyű, napi küldetéssel
Vigasztal a hideg télben.
Lassan nyugovóra tér a város.
Bár hósapkájuk alatt akad még világos,
A Jónép szépen, nyugovóra térül,
S magában a nagy eseményre készül.
Távolban a hófödte Bábel tornya,
Mint égig érő, díszes Karácsonyfa,
Felöltve legszebb téli ruháját,
Messziről hirdeti városa báját.
A Városháza jégvirágos ablakába',
Kismanó nézeget, a Jézuskát várja.
A jó melegből, álmos, szép szemei
A Kisjézust fürkészik, hogy majd Ő meglesi!
Egy újabb évtől, csak pár napra tán,
Éppen a Vaskorszak hajnalán,
Ábrándozik, "Vajh' a fa alá mi kerül?"
Miközben szép lassan álomra szenderül...
DeletedUser23525
Guest
Közeledik az ünnep sietve már,
Rétest is süssünk izibe már.
Jelent-e valamit e havas táj?
Zord idő? Nekünk ez lakosztály!
Zengi dallámát a hős sereg,
Vonul a FoE hadsereg.
Rétest is süssünk izibe már.
Jelent-e valamit e havas táj?
Zord idő? Nekünk ez lakosztály!
Zengi dallámát a hős sereg,
Vonul a FoE hadsereg.
DeletedUser23512
Guest
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren és még az Üveghegyen is túl, volt egyszer egy ország, ahol minden ember boldogan élt. Az emberek nem vitáztak, szépen éldegéltek barátságban és békében. A király (akit Lajosnak hívtak) szépen vezette a királyságot: egyre jobb volt az élet színvonal, mindenkit megjutalmazott az év végén és mindenkivel igazságos volt. Hanem volt egy apró, eldugott kis település ebben a békés országban: Gonoszfalva. Mindenki tudta az országban, hogy létezik ez a hely, de sose beszéltek róla. Békétlenváros egy boszorkány átkozta el: azért cserébe, hogy az egész ország területén béke legyen, a királynak le kellett mondania egy kis városának a béességéről: és ez volt Békétlenváros. Békétlenvárosban az emberek folyton veszekedtek: mindig marták, fúrták-faragták egymást, állandóan hangos volt a városka a veszekedéstől. Soha nem volt béke. Évtizedeken keresztül éltek így az emberek: megráncosodtak a haragtól, amelyet minden nap éreztek, megőszültek az állandó veszekedésekben, soha senki sem volt boldog. Hanem egyszer született egy apró pici leányka: Reményke. Reményke más volt mint a többi békétlenvárosi ember: már gyerekkorában is nyugodt és békés volt, nem panaszkodott, nem veszekedett és elfogadott mindenkit olyannak, amilyen.Ő jelenthette a Reményt arra, hogy a békétlenfavai emberek is élhetnek majd egyszer békében és boldogságban. Egyszer már közeledett a karácsony, és Reményke elhatározta, hogy elmegy a királyhoz és feloldja az átkot, amely miatt a békétlenfalvaiak folyton vitáznak. Felkerekedett hát és el is ment a palotába. Lajos király fogadta is, és elmondta neki, hogy az átkot egy gonosz boszorkány szórta a kisvárosra és hogy ezt csak egy jótündér varázslata oldhatja fel. Így hát fogta magát Reményke és elindult Varázsvárosba, ahol a Jótündér élt. A jótündér azt mondta: "Lányom, csak akkor oldhatod fel ezt az átkot, ha meg tudod mutatni az embereknek, mit jelent a béke és a boldogság. Gondolj arra, hogy milyen ünnep jön el hamar". Ezzel útnak eresztette Reménykét. Reményke tanakodott, mit tegyen, majd elindult hazafelé. Eszébe jutott, hogy pont aznap van Szenteste, amiről békétlenfalvaiak nem is tudtak. a Amikor hazaért, kivágott egy hatalmas fenyőfát, olyan nagyot, hogy a teteje alig látszott. Nem értették a békétlenek, hogy mit csinál, hiszen ők nem ismerték a szeretet ünnepét, a karácsonyt. De Reményke csak folytatta a munkát és díszeket készített a fára. Végül, miután a fát feldíszítette, annyi apró csomagot helyezett el a fa alatt, ahány ember a városban élt. Összehívta az embereket a fa köré és ezt mondta: "Ma van karácsony, a szeretet ünnepe." Minden ember megtalálta a neki címzett kis ajándékot és kibontotta. Különös érzés fogta el őket, hiszen még sosem kaptak ajándékot senkitől. A levegő egyszercsak megtelt békével, örömmel és hálával. És a Jótündér - látván, hogy Reményke megtette, amit kért tőle ,feloldotta a gonosz boszorkány átkát. Így lett Békétlenvárosból a Béke városa.
DeletedUser23530
Guest
Frosty átverése
A Forge of Empires lakói lázasan várták a karácsonyt. A király Forge Lajos úgy döntött,hogy alattvalóit meglepi valamivel. A városba hívta Frosty-t a hóembert és becses ajándékokat adott neki,hogy ossza el igazságosan a városba és ha marad valamennyi az övé lehet.Frosty titokban elvitte a városból az árut és Jack o' Lanternhez ment. Úgy tervezték,hogy a Cirgard világból az Arvahall világba költöznek. Ez mindaddig jól ment amíg rá nem döbbentek,hogy Lajos királyt nem lehet átverni. Na,de kezdjük az elején.A város anyagilag nem állt jól és,ezért akarta megjutalmazni alattvalóit szorgos munkájukért Lajos király Frosty pedig örömmel segített neki(vajon miért...).Miután Lajos király rábízta a munkát gyanítani kezdett valamit mivel Frosty furcsán viselkedett.Összehívta a törzsfőnököket és megparancsolta nekik,hogy béküljenek ki,de ők nem hallgattak rá,sőt a céhek csatába indultak a céhek ellen. Lajos király ezt nem tűrte és ezért küldötteket küldött a télapóhoz. A télapó elindult a Cirgard világba. Addig az Arvahallon Frosty észrevette.hogy otthon hagyta a seprűjét(nélküle nem tud élni).Megfordult és a kapuban elkapták az őrök.A Télapó a városba érkezett és megkérte a királyt,hogy bocsásson meg Frostynak. Lajos király engedékeny volt és ezért elengedte Frosty-t.Ekkor lement a nap,de amikor újra felkelt már karácsony reggel volt. Nyugodt volt mindenki és az egész nap barátságosan telt. Este a város feldíszített egy nagyon magas fenyőfát és aztán megajándékozták egymást. Lajos király úgy döntött,hogy még ad egy hetet Frostynak. Azt nem tudom,hogy mi fog történni,de a jövőben ezt is megfogom tudni.
Üdvözlettel reyes8
A Forge of Empires lakói lázasan várták a karácsonyt. A király Forge Lajos úgy döntött,hogy alattvalóit meglepi valamivel. A városba hívta Frosty-t a hóembert és becses ajándékokat adott neki,hogy ossza el igazságosan a városba és ha marad valamennyi az övé lehet.Frosty titokban elvitte a városból az árut és Jack o' Lanternhez ment. Úgy tervezték,hogy a Cirgard világból az Arvahall világba költöznek. Ez mindaddig jól ment amíg rá nem döbbentek,hogy Lajos királyt nem lehet átverni. Na,de kezdjük az elején.A város anyagilag nem állt jól és,ezért akarta megjutalmazni alattvalóit szorgos munkájukért Lajos király Frosty pedig örömmel segített neki(vajon miért...).Miután Lajos király rábízta a munkát gyanítani kezdett valamit mivel Frosty furcsán viselkedett.Összehívta a törzsfőnököket és megparancsolta nekik,hogy béküljenek ki,de ők nem hallgattak rá,sőt a céhek csatába indultak a céhek ellen. Lajos király ezt nem tűrte és ezért küldötteket küldött a télapóhoz. A télapó elindult a Cirgard világba. Addig az Arvahallon Frosty észrevette.hogy otthon hagyta a seprűjét(nélküle nem tud élni).Megfordult és a kapuban elkapták az őrök.A Télapó a városba érkezett és megkérte a királyt,hogy bocsásson meg Frostynak. Lajos király engedékeny volt és ezért elengedte Frosty-t.Ekkor lement a nap,de amikor újra felkelt már karácsony reggel volt. Nyugodt volt mindenki és az egész nap barátságosan telt. Este a város feldíszített egy nagyon magas fenyőfát és aztán megajándékozták egymást. Lajos király úgy döntött,hogy még ad egy hetet Frostynak. Azt nem tudom,hogy mi fog történni,de a jövőben ezt is megfogom tudni.
Üdvözlettel reyes8
DeletedUser11
Guest
Az Úr 2013. évének 12. hónapjának és 19. napjának története, az Úr segítője szemszögéből:
"Az Úr boldog és lelkes volt, amikor ideje szerint 8 óra 34 perckor felkelt. Mintha a tegnapi, vagy azelőtti napot élném újra már vagy századszorra, amikor az Úr elmondja, hogy "ez a nap más lesz mint többi". De persze ez sem lesz más. Az Úr nem örvend nagy népszerűségnek alattvalói körében, mert a kezdeti jólét ellenére egyre többen panaszkodnak arra, hogy a város túl unalmas, kevés az élelem, és félnek az esetleges támadásoktól. Az Úr kissé naiv, és az utóbbiban a legkisebb mértékben sem hisz, mondván, ha Ő nem támad másokat, akkor Neki miért kéne félnie. De én, az Úr segítője nem szólhatok bele az Ő gondolkodásmenetébe, mert az az Úr törvényei ellen volna. A tanács több kulturális épület építését kezdeményezte, de az Úr közbenjárására ezeket visszavonták, miszerint a város már úgyis túl sokat költ a 2 színház fenntartására. Az alattvalói éheznek, amelyre az Úr csak azt mondja, hogy megvédi őket az elhízástól, és ezért a későbbiekben még hálásak lesznek neki. A házak a városban az összedőlés szélén vannak, de az épületfenntartó irodákat az Úr 2010. évének 4. hónapjának és 24. napjában bezáratta, miszerint az túl sok pénzt von el a kulturális épületektől.
Az Úr városa a teljes összedőlés szélén áll, amelyet ha nem irányítanak biztos kézzel, saját magát fogja eltiporni. Ezért én, az Úr segítője, személyesen figyelmeztetem erre a királyt, mert ha nem lesz elég óvatos, akkor a közeljövőben biztos bukás vár majd rá, és az összes hű szolgájára is, akik nem merik beismerni az igazak igazát.
Grivus Dunarsund, az Úr segítője"
"Az Úr boldog és lelkes volt, amikor ideje szerint 8 óra 34 perckor felkelt. Mintha a tegnapi, vagy azelőtti napot élném újra már vagy századszorra, amikor az Úr elmondja, hogy "ez a nap más lesz mint többi". De persze ez sem lesz más. Az Úr nem örvend nagy népszerűségnek alattvalói körében, mert a kezdeti jólét ellenére egyre többen panaszkodnak arra, hogy a város túl unalmas, kevés az élelem, és félnek az esetleges támadásoktól. Az Úr kissé naiv, és az utóbbiban a legkisebb mértékben sem hisz, mondván, ha Ő nem támad másokat, akkor Neki miért kéne félnie. De én, az Úr segítője nem szólhatok bele az Ő gondolkodásmenetébe, mert az az Úr törvényei ellen volna. A tanács több kulturális épület építését kezdeményezte, de az Úr közbenjárására ezeket visszavonták, miszerint a város már úgyis túl sokat költ a 2 színház fenntartására. Az alattvalói éheznek, amelyre az Úr csak azt mondja, hogy megvédi őket az elhízástól, és ezért a későbbiekben még hálásak lesznek neki. A házak a városban az összedőlés szélén vannak, de az épületfenntartó irodákat az Úr 2010. évének 4. hónapjának és 24. napjában bezáratta, miszerint az túl sok pénzt von el a kulturális épületektől.
Az Úr városa a teljes összedőlés szélén áll, amelyet ha nem irányítanak biztos kézzel, saját magát fogja eltiporni. Ezért én, az Úr segítője, személyesen figyelmeztetem erre a királyt, mert ha nem lesz elég óvatos, akkor a közeljövőben biztos bukás vár majd rá, és az összes hű szolgájára is, akik nem merik beismerni az igazak igazát.
Grivus Dunarsund, az Úr segítője"
- Státusz